Tenyerem kérgeit faragja e toll,
lombja fosztott fák között utazom.
Kisimúlt dallamok csókolnak homlokon,
de elringat a vonat, s lassulok monoton.
Sorompók fénye villan a sötétben,
Pörög a film:minden mit megéltem.
Nevettem könnyekig;haltam meg reményben,
kételyek közt érzem:valamit lekéstem.