Madárcsiviteléstől hangos az erdő, a mező,
már a nyárra hangol a lármás, vidám társaság.
Szinte már hallom, hogy közeleg a napsugárral,
jő vele sebesen a fülledt, tikkasztó szárazság.
Szellő szárnyán kóborolnak a nyárba, immár én is,
hol tikkadt, gyöngyöző homlokú felhő szomjazik.
Amerre elhaladunk, százszorszép virág virul,
csenddel és szenvedéllyel kacarásznak cinkosaik.
2 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Nagyon szép!
Ez meg csodás:
"
hol tikkadt, gyöngyöző homlokú felhő szomjazik."
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm a gratulációt:
Zsuzsa