Megy a gőzös csühög szüntelen,
kocsik sora fut a síneken.
Kerék kattog, ringat engemet
a nagy ülés, melyben süppedek.
Lassítunk, mert jön egy állomás,
kinézek míg indulnánk tovább.
Lehúzom a vonat ablakot,
széjjelnézek, vajon hol vagyok?
Megérkeztem, ez már Debrecen,
nem kell tovább utaznom nekem!
Össze kapkodom a csomagom,
vonatomat máris otthagyom.
Füstölög az egész állomás,
fújtatnak a kormos paripák.
Mozdony füttyent, a gőz gomolyog,
én boldogan haza ballagok.
10 hozzászólás
Kedves Alberth!
Nem emlékszem mikor utazt vonaton.Azt tudom, nagyon szerettem, és én is kinéztem az ablakon amikor megállt,és tátott szájjal figyeltem a le, és felszállókat.Nosztalgia:-))
Szeretettel:Selanne
Kedves Marietta!
Én sem utaztam vonaton már egy éve kb. de amit gőzmozdony húz, olyanon nagyon régen. De vannak olyan állomások, ahol ki van állítva egy-egy ilyen őslokomotív. Ha egy ilyet meglátok, akkor mindig nosztalgikus érzés vesz rajtam erőt. A versem is ez ihlette.
Köszönöm hogy itt jártál és olvastál!
Szeretettel: Alberth
Nagyon jó! Én imádok vonatozni! Tetszett a versed! Szinte zakatolt.
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Még mindig szívesebben ülök vonatra, mint buszra. Gyerekkoromban pedig még aludni sem tudtam éjjel, ha másnap vonatra ülhettem. Annyira feldobott az utazás hangulata.
Remélem még sokat utazhatunk! Köszönöm, hogy olvastál! 🙂
Szeretettel: Alberth
Szia Albert!
Jó volt utazni azon a vonaton. Nekem ez már nem egykönnyen megvalósítható. Képzeld a személyszállítás a mi vonalunkon megszünt. /teher még van, így talán esély is arra, hogy valamikor még megy a gőzös, megy a …/
szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Az új kormány több vonalat is tervez visszaadni. Talán ti is utazhattok újra, de gőzössel nem igen. 🙂
Kanizsára még gőzös ment annak idején, meg Boszniába is… 🙂
A masiniszta meg elöl ült és igazította a vonatot. Gyerekkoromban még megfordult a fejemben hogy masiniszta is lehetnék. De még mozdonyfűtő sem lettem. 🙂
Üdv.: Alberth
Nem csak utazni volt jó Veled, de "egy húron pendülni " is. Azt hiszem azért mert túl jól emlékszünk arra a korra.
Üdv:Vali
Örülök neki, hogy hasonló emlékek virágait öntözgetjük az élet vizével, kedves Vali!
Egykor kijártam az álomásra és gyönyörködtem a vasparipákban, amint gőzt eregetve füttyökel üzentek az égieknek.
Régi emlékek…, ma már nincs ilyen…
Szeretettel: Alberth
..és még lehet valahol találkozunk…földim…:)
De szerettem valamikor utazni!!
Ma már nehezebben szánnám rá magam.
De még a gőzmozdonyos időkről is kellemes élményeim vannak..a ringató "zötykölődés" mindig alkalom volt olvasásra, a gyönyörködésre az elfutó tájban, vagy épp az álmodozásra..ehhez a vonaton kívül nem volt másra szükség, csak arra a pár tíz évvel kevesebb önmagamra…:))
Tetszett, kedves Alberth!
üdv.:Zsanett
Kedves Zsanett!
Lelkünk mélyén megtalálható a tíz évvel ezelőtti önmagunk is. A vers olvasása közben megtörténhet az a pillanatnyi metamorfózis, hogy beleéljük magunkat az emlékekbe, mintha mindez msot történne…
Ezért is írtam meg ezt a villanásnyi emléket…
Üdv.: Alberth