Utca, zene, fesztivál, Veszprém

Dombokon pókhálós takaró: Veszprém,
hol visz az áramlás,
ez éjbe folyó estén.
Lenn a völgyben sűrűn szórt házak várnak,
mint egy marék mag,
póznákon fénybuborékok, kis körökben
színt és éleket ad.

Szemlén állok, köröttem
kacska-ringó zeneszó,
csorog és folyik, duzzad, kapaszkodik,
előttem a mélybe kiárad, beleszór.
Kopogó léptekkel, fülekkel,
kéményekkel elvegyül,
az óvárosban ezrek, föl és le mennek
kopognak, lebegnek, lobognak belül.

Az utcán zenészek, egyre csak zenélnek,
bugyogó források, árad a zeneszó.
Csoportok, képek, csavargó népek,
pillanatra egységbe kattanó
szívek, ritmusra készek,
bűvös övben egyszerre dobbanó;
szemek és fények, belülről égnek,
a levegő sűrű, villanyos, robbanó,
egyszerre élnek, közönség, zenészek:
izzó egészben, hullámos vízesésben,
mely lüktető, izgató, gőzölő, forranó.