Talán,
mikor diákként
fent jártunk egyszer
Pesten,
hogy megnézzünk egy
darabot a Nemzetiben,
talán
Tamási Áron
Ábelját a rengetegben
emlékszem,
ősz volt és hideg, varjú-szél csípte
kezem, de fagylaltot
nyaltunk mégis a Körúton,
és vidáman
nyargaltunk át a zebrán
mint testvérei a szavannán
nem sejtve gepárd-veszélyt
fejjel a mának –
és nyitott kabátunkba
bebújt a szél és
pörlekedőn cibálta
ünneplő blúzunk,
mégse fáztunk;
te
talán
akkor éppen
kijöttél egy boltból,
hónad alatt
kis csomaggal, siettél haza
és megvetőn
pillantottál a kacagókra,
ott,
a zebrán,
s talán
megfordult fejedben:
eh, vidékiek!
– miközben nem is sejtetted, hogy
egyszer
majd
onnan a víg tömegből
én leszek
a feleséged.
útjaink
By Ormi
9 hozzászólás
szia!
hát el kell, hogy mondjam, szerintem ez a vers fantasztikus!
nekm nagyon nagyon tetszik!
és szép a csattanója!
köszönöm szépen, és képzeld, még igaz is a “történet” és a csattanó
hihetetlen, hogy ilyenek megtörténnek, nem?
de azt hiszem az ilyen “történetekért” érdemes élni…nem?
egyébként elolvastam a verseidet és azt kell, hogy mondjam, Te nagyon tehetséges vagy. de gondolom, ezt már sokan mondták!:)
remélem, olvashatok még Tőled!
az ember mindig jó néven veszi, ha dícsérik :)) köszönöm kedves szavaidat, örülök, ha tetszik, amiket írok…
Azt hiszem ez kedvenc lesz nálam, annyira jó a fokozás, egyre gyorsul a tempó,izgatottan vártam hogy mi lesz, mi lesz…és a végén elmosolyodtam,és megállapítottam, hogy ez gyönyörű,és kedves. Fakassz ilyen boldog mosolyra még sokszor sokmidnenkit!
Nagyon jo ,hangulatos vers ,Elolvastam az összes versedet amit itt találtam ls tehetséged vitathatatlan,én nem vagyok szaki ezen a téren ,csak egy egyszerű székely ,és lehet hogy az én velemenyem nem sokat nyom a latba ,de :SOHA NE HAGGYD ABBA!!!
Megint eliratm egy szot ,soha nem leszünk bará tok,én és ez a fránya billentyüyet,szoval ugy akartam irni:székely gyerek,.Bocs a bakiért és várom a többi verseidet ,ne sokat várass!
Nem tudom, hogy maradt ki nálam ez a versed.
Egyszerűen bámulatos, ahogy megjeleníted a lényeget.
Sodró lendület, a kedvesen kamaszos viselkedés leírása.
…és az utolsó sorok.. fenomenális!
Örülök, hogy olvastalak.
kedves zsike, köszönöm szépen, jólesnek szavaid… és most is éppen olyan csípős az idő:)