Szél fútta,
Fagy szabta,
Ő mindezt elunta.
Szekerét azért is, csak tovább hajtotta…
Lágy eső tavasszal
Gyöngéden mosdatta.
Ő mindezt elunta.
Szekerét azért is, csak tovább hajtotta…
Nyáron meg napsugár
Könnyit szárította,
Ő mindezt elunta.
Szekerét azért is, csak tovább hajtotta…
Rozsdás Ősz
Szívéből, musttal kínálgatta.
Ő mindezt elunta.
Szekerét azért is, csak tovább hajtotta…
Vad téli hóvihar
Majd megvakította,
Ő mindezt élvezte,
Igazán jól esett.
Szekerét azér’ is,
Csak tovább hajtotta,
Mert mindezt elunta,
Várt rá a végtelen.
Volt semmi félelem,
Veszélyes gázlókon,
Léptit vadak lesték,
Hajtotta szekerét.
Ahogy meg odaért,
Lovait kifogta
Kedves táltosait
Ostorral megcsapta.
Ostorral megcsapta,
Visszafordította,
Rúgtak csillagokat,
Nem hagyták magukat.
Bámult csillagokra,
Lábát lelógatta,
Dalát dúdolgatta,
Kívánás hajtotta.
Ült addig, míg
Kedves szíve
Nevén szólította…
4 hozzászólás
Ez a ballada a maga távolságtartásával a legszemélyesebb hangú létösszegzés. Az utolsó versszak kicsit fejbe kólintja az olvasót. Sírni és mosolyogni támad kedve egyszerre. Üdv: Kati
nem is sírnivalónak szántam
Nekem tetszett. Remek versed köszönöm, hogy olvashattam. Napsugaras, szép tavaszias napot kívánok erőben, egészségben: Zsuzsa
Köszönöm, hogy olvastad! Meg a jókívánságokat is4 Szép tavaszt kívánok neked is!
túlparti