Nem csak bor mámorától
Fakadhat ki vidámság
Egy fakó villamoson
Összeütközés közben
Egy idegennek tetsző
Virágzó tekintettel,
Mi pillangóval köszönt
S mézzel ragad fejünkbe,
El is tűnne messzire,
De összekapaszkodunk
Egy aranyló emlékbe
Mikor együtt koptattuk
A görbe kapaszkodót
Ezen a barát-járaton.
Ragyogva érkezik be
A moszkvai hatos,
Megfáradt alvó sínén
Szétrebbenő méhekként
Hagyjuk el szirmunkat
De nem közös múltunkat,
Hisz minden ütközéssel
Feléled emlékmezőnk
S mély-szívemből fakadó
Mosolyom üdvözöl.
2 hozzászólás
De jó is néha egy régi ismerőssel találkozni! Még vers is születhet belőle…
🙂 így van, köszönöm, hogy véleményeztél!