felöl már
útnak indult a zord,
hideg tél,
nem kért segítséget, nem kellett útlevél.
Reggelre új ruhába öltözött a táj,
húsbamaró hideg szél fúj,
néha fáj,
nem kérdez semmit, nem lát és nem beszél,
harcolni indul, s győzelmet remél.
Fáradtan totyog felfelé a nap,
egyre gyengülő, megfakult sugarat ad, igyekszik is
hamar nyugovóra térni,
búcsúzóul azért a holdat még megnézi.
Hó könnye csordogál,
mindenki örül,
jégcsap csüng szép lassan az egész ház körül.
Őszinte örömöt ad most nekem az est,
elárasztja lelkemet a nyugalom, kint újra havazni kezd,
testemet melegen tartja a kandallóban vidáman pattogó szikra,
szél ma már nem rak havat, se gondot fáradt vállaimra.
Jusson minden napra egy csöppnyi szeretet,
tünjön el a földről minden gyűlölet.
Csillagok hintsenek varázslatos álmot szemeimre,
legyen
mindenkinek
békés
karácsony
szentestéje.
7 hozzászólás
Kedves Györgyi! Csodálatos lett a fenyőfád, látom ahogy csillog!:) Gratulálok! Nagyon szép!
Jaj de jó karácsonyfát formáltá versedből!
Jó versike!
Tényleg karácsonyfa formájú a versed, és szép is.
Kicsit lekéstem a szentestéről, de szép formájú versed most is sok szép gondolatot sugall.
Hanga
Kedves Sleepwell köszönöm, hogy itt voltál.Örülök ha tetszett a versem.
Kedves Boer örülök véleményednek. Nagyon megtisztelő.
Rozália nagyon köszönöm, hogy olvastál. Boldog vagyok, hogy tetszett e kis vers.
Kedves Hanga jobb később, mint soha. Örülök, hogy szépnek találtad.
Kellemes téli/karácsonyi vers, ügyesen formába öntve.
Üdv, Poppy
Köszönöm kedves Poppy