ÚTJAINKAT LASSAN
BENÖVI A GAZ,
ÜSZKÖS RÉTSZÉLEINK
TELE ELHAGYOTT
CSIGAHÁZZAL,
VIRÍTANAK FEHÉREN
ÉS A FÖLDBŐL KIBÚJT
KAVICSDARABOK KÖZÖTT
MÁR MÁSKÉPP
ESIK A JÁRÁS.
NE NÉZD AZ EGET,
AZ IS MÁS LETT,
SZINTELEN AKÁR
SZERELMÜNK
ÉS A BOKROK
ILLATA SEM A RÉGI.
MÖGÖTTÜNK A HEGYEK
VALAKI MÁSNAK
INTENEK HAJNALT
ÉS JÓNAPOT.
SZEMEDBEN A TŰZ
HALVÁNYUL LÁTOM,
ENYÉM SEM IZZIK,
A LÁNGBÓL
ÜSZKÖS DARABOK
ÉS KOROM MARADT,
BOZÓTBA, KORHADT
FAÁGBA FULLAD
ÖSVÉNYÜNK ÉS
PÓKHÁLÓN TELEPSZIK
MEG A PILLANAT.
ITT TÁNCOL VELÜNK
MOST MINDEN EMLÉK,
FEHÉR CIPŐBEN
SZÉDELEG A MÚLT
AMERRE JÁRUNK,
UTOLSÓ KERINGŐT
DÚDOLNAK A FÁK
ÉS LÁBUNK
SUTÁN BOTLADOZVA
ELINDUL
VALAHOVA MESSZE.
FEL KELL MOST
KÉSZÜLNI EGY
SZOKATLANUL ÚJ SZEREPRE.
1 hozzászólás
Nagyon, nagyon jó a vers….nem tudok mit mondani még….
de az utolsó felvonás után, nincs szerep ha visszaakarsz vonulni….de tudom mit akartál írni. ez csak egy megjegyzés volt! 🙂