Utolsó imám

Egy felhő fölött, száll az elmenő
Itt hagyott engem, ő a büszke nő
Csendes kis dalát, búsan hallgatom
Egyetlen rosszat tettem és elhagyott

Nem is volt olyan, ki igazán mellém ült
Tudom egy nap úgyis fölém kerül
Elnyomott leszek, lenn nem pirkadón
Csak mosom kezem, a ragacsos padlón

Mondd ó uram miért jó neked így?
Miért nem engedsz hozzám olyat, aki engem hív?
Mert nem kell nekem erős durva nő
Egy lélek romboló, terror cselekvő

Tudom hogy van olyan szép virágszál
Kinek lelke gyönge mint a nádszál
Összetörne minden halk bánatért
És úgy szeretne, hogy kezünk örökké összeér

Ha nem segítesz, hát nem imádkozom neked
Csak azt hozod, ki mindig ártott nekem
Azt szép leányt meg előlem eldugod
Szenvedjek tovább, én az eldobott

Milyen isten az, ki ezt élvezi
Saját gyermekeit itt a földön tönkre teszi
Most mit tegyek mondd legyen a sátán a cimborám?
Lehet, hogy nála jobb lesz majd talán

De én őt sem akarom látni az oldalamon
Miért nem hagytok járni az utamon
És ha végre azon szembe jönne ő
Térdre borulnék és ő lenne az istennő

Én hiszek benne, hogy van még válaszút
Nem csak az isten és az ördög az úr
Hiszem, hogy van még erő miről nem tudunk
Én ebben hiszek és nem vívok veletek több háborút

Most búcsúzom mert dolgom van elég
Alig várom, hogy egy goth lány lépjen elém
Sötét lelke számomra virágzó
Ő lenne párom, földem, világom

Mert az én lelkem már olyan sötét
Hogy csak az ő szárnya lenne nékem menedék
Testem meggyötört és agyon rugdosott
Ő lenne bölcsőm kicsiny ágyamon

Ó megmaradt világom, csak ő nyithatja fel
Lakatra zárt szívemben, nem maradt másnak hely
Lelkem földje vár rád vadvirág
Hogy ültesselek végleg el és legyél az én imám

Nevedet hidd el, dalba foglalom
Gyönyörű szemed, mindig csodálom
És ha úgy érzed, hogy lelked elhagyott
Hidd el kedves én neked mindig itt vagyok

Csak mondd el végre, azt hogy merre jársz
Olvasod-e írás ezen utolsó sorát
Mert ha magadra ismersz "fekete" leány
Kérlek szólj és együtt menjünk tovább…