Vér és hamu lassan száll le, de a szív nem csitul.
Mély kék fátylán, éjféltájt már a Hold elővonul.
Könnyes ágyán, felhőpárnán villám járja át,
Sajgó vállát meg-megrántván kúszik, megy tovább.
Milliárdnyi csillag között aranyló fényözön,
Csillámporos égboltra fest csóvát egy üstökös.
Megtört fényű holdsugárra gyermekszem tapad,
Nem fogja fel, nem érti meg a vér miért reá ragad?
Bomba tépte két kezét az égre nyújtaná..
Szinte látja, szinte érzi, ott fenn, várnak rá.
Menne már, mert fájdalmát csak anyja értheti.
Menne már, de apja él és dehogy engedi.
Imádkozik egyre, s csak kis csendért könyörög.
Imádkozik, ne hallja már, hogy az ég dörög!
Ne hallja a haláltusát, bombarobbanást,
Testvérei nyöszörgését, apja sóhaját!
Imádkozik, hogy útja végén anyja várjon rá,
Két karjába kapva ott, fenn enyhítse bánatát!
Két karjával – ami már nincs – átölelné őt,
S letörölné anyja arcán a leömlő könnyözönt.
Zorán: Kell ott fenn egy ország
12 hozzászólás
Kedves Zsanett!
Úgy érzem, nagy gonddal készítetted a versed. Mégis, arra gondolok, jó lett volna "érlelni" még föltét előtt. Ugyanis ha újra és újra elolvasunk egy verset, mindig tudjuk szépítgetni, a szótagokat, a ritmust megnyerni. Csak egy példát említek meg benne. "reá ragad?" Helyette a "ráragad" jobban odaillett volna. Még egy-két helyen ugyanazt tapasztaltam, hogy egy-egy rövid szótagot kivéve vagy hozzáadva, lett volna az igazi. Mindegy, de a versed formája, maga a hagyományőrző gondolat igazán dicséretre méltó, sokkal értékesebb, mint a szabadvers követése.
Én nem pontozom, de őszintén írom, hogy a versed így is szép és értéket képvisel.
Szeretettel: Kata
Ez volt az eredeti:
Vér és hamu lassan száll le, s a szív csak nem csitul.
Mély kék fátylán, éjféltájt már a Hold elővonul,
Könnyes ágyán, felhőpárnán villám járja át,
Sajgó vállát meg-megrántván kúszik, megy tovább.
Milliárdnyi csillag között aranyló fényözön:
Csillámporos égboltra fest csóvát egy üstökös.
Megtört fényű holdsugárra gyermekszem tapad,
Nem fogja fel, nem érti meg a vér miért reá ragad?
Bomba tépte két kezét az égre nyújtaná,
S szinte látja, szinte érzi ott fenn várnak rá.
Menne már, mert fájdalmát csak anyja értheti,
Menne már, de apja él, s sehogy sem engedi.
Imádkozik, s egyre csak egy kis csendért könyörög,
Imádkozik, ne hallja már ahogy az ég dörög,
Ne hallja a haláltusát, bombarobbanást,
Testvérei nyöszörgését, apja sóhaját.
Imádkozik, hogy útja végén az anyja várjon rá,
Hogy két karjába kapva ott, fenn enyhítse bánatát.
Két karjával – ami már nincs – átölelné őt,
S letörölné anyja arcán a leömlő könnyözönt.
folyt.:
..nagyon lassan született, formálódott..volt ahol nyesegetésre ösztönöztek..s hajlottam rá.
Lehetne még csiszolgatni..de azt hiszem ahhoz el kell jönnie a megfelelő pillanatnak, hangulatnak.
a reá ragad és a ráragad, ha figyelünk az értelmezésre nem ugyanazt jelenti jelen esetben..ki lehet váltani..de rá ragad..ha egybeírom akkor más a jelentés..a hangsúly azon van, hogy rá..ezt emiatt nem cserélem.
De köszönöm építő hozzászólásod, és véleményed, kedves Kata!
Kedves Zsanett, én is hasonlókat írhatnék, mint az előttem szóló.
Kedves Irén!
Köszönöm Neked is, hogy olvastad, és megosztottad velem véleményedet.
Azt bevallhatom, sajnálom, hogy nem gazán sikerült elnyernem tetszéteket ezzel a verssel. De okulok belőle. Még jobban igyekszem.., amennyire tudok, s lehet.
Szia Zsanett!
Hallgatom a zenét, belém fészkeli magát, közben olvasom… A felvételt ismerem, valamiért számomra többet mond, mint esetleg másnak.
A versed úgy tökéletes és könnyfakasztó, ahogy van: megtűzdelve igazságokkal, elgondolkodtató mély tartalommal.
Csak gratulálni tudok, mert szerintem technikailag is rendben van! 🙂
Szeretettel: Kankalin
(Néhány perc… Nem küldtem azonnal a véleményt, elénekeltem a zenére a szöveget. Esetenként máshol vannak a hajlítások, de szerintem ez megengedett. Szerintem csak egy helyen kellene változtatni: "reá" helyett a "rá" jobban illeszkedik. Amúgy nagyon megfogtál megint! 🙂 Megy az ötös! 🙂
Kedves Kankalin!
Nagyon köszönöm, hogy annyi időt szántál rá/m/!
Ezt a verset a zene és a hírekből annyit hallott tragédiák hatása alatt írtam anno a 90-es évek végén… A dal 100%-ban hatott rám, de nem szövegnek készült ez a vers… Egyszerűen már annyit hallottam/hallgattam ezt a dalt, hogy belém égett..így még nehezebb is volt, mert nem egy dalszöveget akartam klónozni..csak a hatását, a tragédia mélységét.. a háború örök körforgását az emberiség történelmében…, mert háború mindig volt.. és sajnos lesz is…:(
.. elrettenteni szándékoztam egy gyermek szemével nézve, szenvedésével átélve..
Szeretettel:Zsanett
Kedves Zsanett !
Szép ez a vers! Van amikor jó ha érlelődik még, van úgy hogy azonnal meglesz, azonnal kerek az egész mondanivaló. Ezt biztosan érzed Te is. Egyformán írni azt gondolom nem lehet.Ez nem is baj:-)
Zoránt ma meghallgatom. Látod Vele is úgy vagyok van amelyik számát imádom, s van amelyik mellett simán átlépek.Mindenesetre régen nem jutott eszembe ám így felszínre kerül nálam:-)
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, és egyetértek veled, kedves Selanne!
Nem is sikerül egyformán..és nem is mindig tudunk ráhangolódni..akár alkotunk, akár olvasunk.
Zorán dala félelmetesen szép és fájdalmas. Amikor először hallgattam, teljesen lebénultam..a szöveg és a zene olyan kifejező!
Belőlem ezt a verset hozta ki..és nem egyik napról a másikra..nem túlzás, hogy nagyon sok hetet foglalkoztam vele, úgy hogy szólt a zene, s már arra is beállt az agyam, hogy az eredeti szöveget meg se hallottam, hogy véletlen se másolat legyen..! Viszont a harctér már előttem volt…
Hát valahogy így ..s a vége ez..lett.
szeretettel:Zsanett
Kedves Zsanett!
Fájdalmas, mély emberi szenvedésről írtál, megérintő, sokatmondó verset. Az élet borzalmairól beszélni kell, nehogy megfeledkezzünk ezekről. Nagyon megfogtad a lényeget, a lelket, a vágyat,… a szenvedés közepette. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy nekünk nem kellett/kell megélni – az én korosztályom legalábbis már a háborút nem tapasztalta meg -, s remélem, mert csak remélni lehet -, hogy unokáinknak sem!
De szerintem nem lehet eleget írni róla..! És írni kell elrettentésül. még akkor is, ha nem rajtunk, kisembereken múlik. Nem szabad hagyni, hogy feledésbe merüljön, mibe kényszerít/het/i a politika az ártatlan emberek százezreit, millióit.
Köszönöm, hogy olvastad!
szeretettel:Zsanett
Zsanett, ez gyönyörű!
A miértek, a hiány,a fájdalom mélységes emberi érzései. Bennem is megszólalnak. Miért?
Remélem megkapom a választ.
Szeretettel, és tisztelettel: szaffy