Szilaj paripa suhan szabadon,
szurdokvölgyeken, vad szirteken szárnyal.
Sörénye süvítő szélben lebben
a felkelő Nap aranysugarával.
Fent, messzeségben fellegek sírnak,
holnaptól reszket a bús őszi erdő.
Lassan haldoklik. Hallod? Liheg, zihál.
Avarban még magvak kergetőznek.
Lassan haldoklik…
Aztán tönkreteszünk magunk körül
mindent, pedig állandóan kutatjuk
a természetet. Csodát keressük,
baktériumokat analizáljuk.
Nyomor, mohóság kimerítette
a Föld kincsét, maholnap lakatlan lesz.
Mi már nem sok mindent tehetünk,
de ti, fiatalok, igen, vagy odalesz!
Lassan lakatlan lesz…
Ti dolgotok az, hogy megtegyetek
mindent a holnapért, a jövőért is.
Gyerünk, rajta, talán még nincs késő.
Talán még nincs késő…