Ólomsúlyú kérdés pirkadata nyom,
a monitor vetülékét préselik
nevetve fiú és lány nevek agyon.
Azon gondolkodom, hogy melyik elit,
mit adományoz felnőtt a gyereknek,
mint első ajándékot kap újszülött?
Lehet ősmagyar vagy ritka szerepre
ítélt rabság, elrendeltetett, örök
igát hord a földi akadálypályán,
divat libabőre edzi keményre,
mint foglyok izmát erősítik gályák,
s megszokás a menet végeredménye.
A hívó szóra a figyelem felgyúl,
nyúl elszökik, harang hívőnek kondul.
4 hozzászólás
Először a versről: a Tőled megszokott Andi-szuper. (s kérlek, kivételesen ne bagatellizáld majd…)
A tartalmi része:
A csudába, mennyire igaz 🙂
Ráadásul a miénk a felelősség…ugyanannyira, mint amennyire a szüleinké volt, velünk kapcsolatban.
Azon már csak nevetek, amilyen neveket hallok manapság, a gyerekek között. Igaz, sokat mozgok Dzsesszikák, Vinetúk, Szolanzsok, Dzsúliók között, és olyan jól tud esni egy-egy Anna, Jázmin, Andris, Boglárka vagy Kata!
Az ember a saját szubjektumából választja a gyerekei nevét. Van, aki ösztönösen, van, aki tudatosan. A ritka nevek is egyre gyakoribbá válnak. (pl. megőőőrülök, hogy mennyi híres baba születik a Nimród névvel, holott nyolc évvel ezelőtt furcsán néztek, amikor anyakönyveztettem.)
Jó, hogy ezt megírtad, mert a jó vers-mivolton túl, megmosolyogtattál.
Szia!
Jó ez az "Andi-szuper", megjegyzem. 🙂
Furcsa egy hóbortot űznek egyesek a névválasztással, igen.
Tapasztalatom nekem is van.
Köszi, hogy benéztél, és itt hagytad a véleményed!
Üdv,
A.
Nagyon igaz sorok. Sokszor én is elcsodálkozom emberek névválasztásain. Persze az ő dolguk, de mint V.Andi is írja, mennyire jó lenne látni bizonyos neveket.
De majd teszünk erről!!!:)
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Kedves Fél-X!
Még az is lehet, hogy visszajönnek a Marikák, Évák, Margitok, stb. Tényleg mi vagyunk a felelősek, mi döntünk, s később a Dzsesszikák, Krisztoferek és társaik. Ki tudja, akkor mi lesz a divat…
Köszi a gratulát.
A.