Árvult Duna partján volt strandokon
Varjak kárognak a hűlt homokon
Hajlott hátú lombjuk vesztett fűzfák
A nagy vizet közönnyel bámulják
Szürke tükrén sápadt nap imbolyog
Távol árral küzdő hajó dohog
Part közelben falánk balin rabol
Nyomán hullám, hullám hátán lohol
Nézem a folyót s ábrándozom
Elmúlt nyarak kacaját kutatom
S hogy őrzi-e még valami itt
Múlt ifjúságunk kihűlt álmait
S az arcokat kikkel együtt voltunk
Folyó partján nomád táboroztunk
Múlattuk az időt tréfaságban
Töltve napjaink víg barátságban
Most csend motoz néma üres a táj
Hűvös a szél fázom elmúlt a nyár
Mint néma víz elfolyik az élet
Készül szorong útra kél a lélek