Itt hagytál kedvesem,
nehéz lesz szólalnom…
Hogy mit érzek én most?
Azt el nem mondhatom.
Leszakadt az égbolt
csak úgy mindenestől…
Mit várjak én most már
ettől az élettől?
Elmentél, s itt rekedt
bennem a félelem…
Mihez kezdjek vele?
Hiszen már nem leszel.
Bús, fekete homály
ím rám telepedett.
Innen nincsen kiút…
Tudom, befejezett.
Térj vissza életem,
különben meghalok!
Nem lesz már énnekem
semmilyen holnapom.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Fájdalom érződik ki soraidból. Szeretteinktől búcsúzni örökre nagyon szomorú. Te szép versbe foglaltad a megváltoztathatatlan sorsod.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
A sors talán megváltozhatatlan…
Nagyon köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Innen is van kiút! Hány nőtől hallottam már, hogy
"Csak nem kesergek én egy férfi után…!"
Szomorú versedben sikerült átadnod az elhagyott szerelmes mély bánatának érzését.
Gratulálok!
Alberth
Kedves Alberth!
Nem vagyok szerelmes, de nagyon szomorú!
Köszönöm, Judit
Fájdalmas, szomorú vers. Út mindig van, csak lépni kell!
Gratula!
Brátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Igazad van…Aki nem lép egyszerre…Nem kap….
Csak vicc volt!
Nagyon köszönöm, Judit
Drága Judit!
Talán az élet velejárója az elhagynak bennünket. Kell biztosan ez is, az élet iskolájában.
Szomorú a vers, de talán nem kilátástalan.Az úton tovább kell araszolgatni.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Valóban, ez is kell, szükség van rá…
Köszönöm, Judit