A vízesés mögött most máshogy
látlak. Áttetszőek vagyunk.
Az ázott fényű színes árnyak
kacéron játszanak szemünkben
az ősi lüktetésre, s kézfogásban
csobbanunk. Végre megtelt az
ölelésem veled, és e lehullott
kagylólélek talán most újra
egy egésszé olvad össze
az üvegcipődön,
mely örökké a tied.
Üveggömb
By AmigoH
4 hozzászólás
Bravo, bravissimo!:)
Nagyon tetszett!
Csatlakozom Henkee-hez, remek vers, gratulálok.
Üdv: József
Nagyon képies, ízes megjelenítés!
Gratula!
"Végre megtelt az
ölelésem veled,"
ritka szép gondolat, csupa várakozás, beteljesülés érzelem, szerelem. Gyönyörű. üdv fefo