Üveglap vagy szívemen:
Csendben áttetszőn
Fekszel,
Napfény színű mézzel
Simogatsz éjjel
Ezerszer,
Reménnyel világítasz
Keserű betonlap
Múltamból,
Lágyan meghajlasz
Forró karom ha
Átkarol,
Mosolyra csalod arcom
Ívét ha épp úgy
Szól dalod,
De szívembe fordulsz
S méregtől bódult
Szó hull,
Ha épp a fájót okozni
Könnyebb, mint
Oldozni, s
Míg vérem kicsordul mind
Ahogy üveglapod
Átdöfi,
Legbelülről marsz szét
Mint a kétely,
Szeretsz-e?
2 hozzászólás
Az üveg miatt kukkantottam rád, erre a versre, hogy számodra vajon mit jelent az üveg (én is most amolyan üvegezős szakaszban vagyok:-)).
Szépek a leírások, a képek, az átfolyás a negatívumokba. Egyedül az zavar szubjektíve, hogy már az elején lelövöd a poént, hogy ő az üveglap. De különben tényleg szép!
További sikeres alkotást!
Hm elgondolkodtató amit írtál, nagyon jó tanács, hogy lehet, hogy kegközelebb fordított sorrendbe kellene tenni az egészet:-) Igyekszem megfogadni! Köszönöm, hogy írtál, örültem a soraidnak!
H.