füledbe szuszogom
a holnapot,
valami egyre csak marasztalna,
régi önmagad
elhagyott.
szotyihéjat köpköd ránk az
Istened,
fejet csóvál, tudja már ő is,
csak te nem tudod – mondja,
diszkréten hátat fordít
és nevet.
üzenet
By Banyamacskafüledbe szuszogom
a holnapot,
valami egyre csak marasztalna,
régi önmagad
elhagyott.
szotyihéjat köpköd ránk az
Istened,
fejet csóvál, tudja már ő is,
csak te nem tudod – mondja,
diszkréten hátat fordít
és nevet.
7 hozzászólás
Na igen, ez már megint egy jó vers! 🙂
tetszett 🙂
valami egyre csak marasztalna,
régi önmagad
elhagyott.
Kedves Boer és Liz Reed, örülök, hogy itt jártatok, és hogy tetszett.
üdv, macs
Kedves Banyamacska! Tetszett a versed, különös élményt nyújtott, szerintem még olvasni fogom!
Kedves, meghitt pillanatok. Mintha a sok "gömbölyödés magadba" meghozta volna gyümölcsét, s már más is gömbölyödne (s lassan rá is eszmélne ezirányú vágyaira). Mintha lassan beérne megálmodott holnapod…
Ismét kicsit intim, kicsit megfoghatatlan, szinte szökell előttünk, mind magasabb, s magasabb szintekre csalogatva.
Egyre jobb!
Kuvik
Sziasztok!
Andika: Örülök, ha tetszett, és annak még inkább, hogy szükségét érzed, hogy újraolvasd. Ez azt jelenti, hogy gondolkodásra késztet.
Kuvik: Csak remélni tudom, hogy igazad van, és jó irányba haladok. És hogy ő is. Sokat jelent a véleményed, de ezt úgyis tudod.
Köszönöm mindkettőtöknek!
üdv, macs
Nagyon jó! Grat Neked:)