melyet tétova hópelyhek vívnak – éji sötéttel dacolva
s ahogy egy kis pihe olvadva haldoklik pipacsos arcomon
mögém lopózik az álmából riadt tél – s rám kacsint vacogva
vacogó
By Hangamelyet tétova hópelyhek vívnak – éji sötéttel dacolva
s ahogy egy kis pihe olvadva haldoklik pipacsos arcomon
mögém lopózik az álmából riadt tél – s rám kacsint vacogva
12 hozzászólás
Szia!
Tetszik egyedi látásmódod és annak bemutatása.
Ha lehetek telhetetlen: ragrímekre figyelj, mert hajlamosak kínálni magukat…
Megnéztem több írásodat, tehát általában mondom.
Szeretettel: dalos
A telhetetlenség jó előrehajtó erő 🙂 köszömöm a véleményedet!
Hanga
Jaj, ez nagyon tetszik! Igazán egyedi, ebben egyetértek dalossal, és persze olyan "Hangás". 🙂
Gratula.
Poppy
Hát ilyen ez a tél most pontosan. Olyan a versed, mintegy film, smintha én is benne tetlnék… 🙂
Üdv.: Alberth
Hangás, és mint ilyen, nagyon jó.
Én észre sem vettem a ragrímet, de hát a szakértő szemek figyelmét semmi sem kerüli el.
Nekem nagyon tetszett.
szia Hanga!
A hópelyhek és a hideg ellenére sem vacogtató versed. Sőt!
Az kis arcon olvadó hópehely akár egy érintés is lehetne, s akkor talán már nem is haldokló…
Nagyon jó, ahogy az utolsó sorban emberi énnel ruházod fel a telet!
ölel
leslie
Poppy, köszönöm 🙂
alberth, benne lehetsz, egészen nyugodtan 🙂
Kedves Arany, köszönöm neked is!
leslie barátom, ölelés, sőt 🙂
Hanga
Szia Hanga!
Nekem nagyon tetszik.A rímek különösen, attól enged a fagy, attól olyan jókedvűvé válik az egész.Mármint én az olvasó.Gratulálok.
Szeretettel üdv:hova
Kedves hova, a boldog olvasó, köszönöm!
Hanga
Nem változtál semmit!
gratulálok, köszi az élméyt!
csillagos 5ös!!!
Valóban egyedi, mint minden versed, de azért a ragrímekre én is felhívom a figyelmed:)
Kedves Zsolt, rég láttalak, örülök neked!
Köszönöm Colhicum kedves, ígérem figyelek 🙂
Hanga