Vadállat

Tűnődtem egy este.
Épp magamban ültem,
De addig vitt a képzet
Míg melléd kerültem.
Először csak néztem,
Mint kisgyerek, bután.
Lehetséges? Itt vagy?
Vagy képzelgek csupán?

Most, hogy újra látlak
Nem tudom mit tegyek.
Hinném csak barát vagy,
Ám lehet tévedek.
Mert bennem egy állat
Oly éhesen morog,
Fülembe zúg hangja
A gyomra mint korog.

És most e szörnyű lény
Bentről kintre vágyik.
S ha hagyom egy éjjel
Hozzád majd bemászik.
Kitépi szívedet,
Magával elviszi,
Gyomrát próbálja így
Lecsillapítani.

Lásd vannak emberek
Kik ezt az állatot
Szerelemnek hívják,
És ő csak várja hogy,
Majd mikor a nap süt
Sétálni elviszik,
Nem törődve mással
Szaladni engedik.

De én vissza fogom.
Pórázon vezetem.
Hogy rád vesse magát
Azt nem engedhetem.
Ilyenkor dühödten
Az én szívem marja szét.
Hegyes fogaival
Érzem húsomba tép.

Aztán ha jóllakott
Csendben aludni tér.
Lassan alvadni kezd
Szája sarkán a vér.
Igaz, hogy most pihen
De mégis félek én.
Mert tudom ha felkel
Belőled újra kér.