A vadóc vadvirág szűzies fátylában
oly kívánatos pillanatkép, oly kék.
Kérész élete egyetlen nyárban virít,
a mezőn nem egyedül, egymagának
illatozik, ha szirmait fésüli a szél.
Színes világ a csend hálójába hull,
a vadvirágot dér lepi be váratlanul,
ha jön az ősz, kegyelmet nem remél.
Az idő az álmait szárnyakkal béleli,
jövőre is lesz nyár, vadóc vadvirág.
Vadvirág
By oroszlán
8 hozzászólás
Kedves Ica! Tetszik a versed. Néha teljesen elfelejtkezünk "a természet vadvirágáról". Pedig egyszerűségében sokszor szebb, mint az "üvegházak satnya sarjadékai".
Üdv: Kati
Köszönöm Kati, hogy olvastad.
Szeretem a vadvirágokat (is)
Szeretettel: Ica
Neked elhiszem.
Köszönöm kedves Edit.
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Versedet olvasva, ott jártam gyerekkorom vadvirágos rétjein, ahol búzavirág, pipacs, szarkaláb, katáng, békaszáj és még száz meg száz mezei virág illatozott… Jó volt! Köszönöm neked.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Nagyon szeretem a rétek vadvirágait. Megáztam párszor, de jó meleg voltak még akkor az eső.
Szeretettel ölellek: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Megindítóan gyönyörű ez a versed.
A tőled megszokott színvonalon festetted a képeket, nem csaódtam benned most sem.
A tartalom először zavaros volt számomra, mert nem fért össze az egynyári növény a következő nyárral.
Elég sokszor elolvastam, mire megtaláltam az értelmét.
Elszomorodtam rajta, mert a mostani megfogalmazás nem pozitív végkifejletet mutat.
Jövőre is lesz nyár, de ennek a vadvirágnak sajnos nem, mert akkor már nem él.
Úgy elvitt ez a versed, hogy egészen magamra vettem.
Nagyon szép, bármennyire szomorú. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a megtisztelő figyelmedet.
Valóban egy kissé zavaró lehet, mert a vadvirág nem egynyári virág. Az életére gondoltam, ami ninden évben megismételhetetlen, különös csoda (mint a miénk is) mikor újra és újra életre kel.
Szeretettel: Ica