Vágy

Körülölel a langy-puha éj,
s te, meggörnyedt,
kis sikolyokkal tapogatózol közelebb.
Hajlítanám eszterlánc-vékony ujjaidat.

-Még véded az embert, aki fél is?

Majd ragyogni kezdenek
a veríték-verte, isteni vágycsápok,
fölcsap szigorú örömünk.

S hogy kicsapódnak a részecskék
törékeny öblöcskéi,
a megbékült ösztön néz arcodról
ametiszt-tisztán.