Van bár remény,
de az élet kemény.
Nem halhatsz itt,
nem kaphatsz sírt.
Megkeres a vágy,
megkísért, és árt,
majd továbbáll…
Te meg ott maradsz,
és csak hallgatsz.
Megkeserít a lét,
de tudod, nagy a tét.
Lábra állsz,
s tovább vágysz…
Vágy
By Rebbel
4 hozzászólás
Kedves Balázs!
Osztályozni jó, mert nincsen tétje. Vágyakozni is jó, annak viszont már van tétje, nem mindegy, hogy mire és meddig vágyunk, mert ha csak úgy a vakvilágba, reménytelenül, akkor bizony, mint ahogyan Te is írod, megkeserít. Lábra állsz, s tovább vágysz….
Barátsággal: Noémi
Kedves Noémi!
Igen, valahogy úgy van, ahogy írtad. Köszönöm, hogy itt jártál.
Balázs
Szia Rebbel!
Az egész vers megfogott, de ez a "tovább vágysz" kifejezés, nos ez valami fenomenális!
Grat. Gy.
Szia Gyömbér!
Köszönöm, örülök hogy tetszik. Jó érzés, hogy ezek a korai versek is tudnak örömet okozni másoknak. :))
Köszönöm szépen,
Balázs