Vagy nekem

Bandukolnak az árnyak szellemei, susognak a függönyök

Még a hold is feketébe öltözött

Remélem épp itt lapulok rejtekén, olyan mint az esti kéj

Cseppenként szitál a köd, hozhat épp csillagot, vagy Holdat

Amiben együtt megfürödve megismerjük a múltat

És akkor jöhet a jövő.. a költő, aki ír, mert cseppen a tinta

Édes mívoltunk holnapja, nem is írok többet a margóra

De én reggelig, az ablakodban Veled, várom a holnapot

Veled fekszem, Veled álmodom, Veled élem az estét..suttogón

Veled ébredek, és csak képzelet?, hogy fogom kis kezed?

Éled most a reggel, ezer képpel, bűvös ecsettel fest, álmodón

Körberajzolja alakod, szivárványt ont szép szemeidre

Körbefonja arany hajad, látomás.. ami nekem maradt

Higgyek ebben, vagy csak káprázat? Igaz vagy? És nekem?

Épp azt hiszem elment az eszem, de létezem….és elhiszem

Te már vagy nekem