Suttogó éj hamvas leplét
forró sóhajjal becézem,
perzselő gyötrelem
ébren tart – erős árral,
vad sodrással küzd szívem.
Távoli dallam pengeti
húrjait bús hárfámnak,
égető édes ajkakról,
fagyos mosoly lehel
csókot – égi homálynak.
Fájón ölelő vágy ölében
lelkem sír, árván bújik,
a hajnal selyme rám borul,
könnyekkel játszó bája
a horizonton szétszóródik.
15 hozzászólás
Szia!
Gyönyörű kifejezéseket használsz. Nagyon szép vers.
Rozália
Szép vers! Jó képek. 🙂
Micsoda képek!
Micsoda színek!
Nagyon szép!
Gratula!
Nagyon szép!!!!
Elég keserű…. de negyon szép..
gratu
Téged mindig öröm olvasni sleepwell. Most is az volt. Köszönöm!
Távoli dallam pengeti húrjait bús hárfámnak – ez a kép csodálatos, akár a vers maga! Gratulálok, Sleepwell!
Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek a véleményét és hogy olvastok, megtisztelő számomra:)
Ez gyönyörű Sleepwell! Nekem az utolsó versszak tetszett a legjobban!
Gratulálok! 🙂
Tetszenek aképeid.Grt.Z.
Köszönöm fanofgd és Zarzwieczky, hogy itt jártatok:)
Hát ez egyszerűen gyönyörű!
Kicsit gondban vagyok, mert a gimiben nindig azt kellett gondolni egy vers mondandójáról amit mások írtak.
Én most ezt levetkőzöm, és fantasztikus a szerkesztése a versnek, és mindent elmond, arról amit érzel, bár hiszem ez egy kicsit szomorú, de ilyet írni, azért nem kellene, mert még meg is szenvedem.
CSODASZÉP!!!!!!
Grati Mester)))
Kedves Dini!…örülök, s boldog vagyok, ha át tudtam adni érzéseket Neked:)
Szépen leírt fájdalom.
gratulálok: András
Köszönöm András, örültem, hogy olvastad!:)