Szüntelenül csak rád gondolok,
vágyaimtól aludni sem tudok.
Ha látlak nagyot dobban a szívem,
felöltözve szerelmes díszben.
Testem, lelkem remegve vágy rád,
cipelve szerelmet, mint málhát.
Mi lenne, ha ezt mind ledobnám?
Várnék rád szerelmünk peronján.
3 hozzászólás
Jó, de második verset olvasva Tőled, feltünt, hogy az első sor rímelése szabályos, de a 4. sorban leváltasz, mint egy disszonenciára… Ez direkt van? Ez csak kérdés, nagyon jó vers, szerelmetes..🙂
Köszönöm.
Ez egy kísérlet volt a részemről.
Erre vágyunk talán mindannyian.
Egyszerű, de szép és pontos a versed, jó ilyet is olvasni.
Üdv.: Tamás