Izzó szerelmek hajnalán,
Ágyhoz szögez a kéj.
Vágyak nedves oltárán,
Kasmír bőrödön táncol a fény.
Szívünk hevesen pumpál,
Csakúgy zuhog a vér.
Dús izzadtság csordogál,
S kidülled minden ér.
Megfeszülnek az izmok,
Pattanásig minden ín.
Igazzá válnak az álmok,
Gyönyörű ez a kín…
6 hozzászólás
Kedves Csótány Ralf!
Ez a vers nagyon szépen kifejezi a szerelem beteljesülésének a legmagasabb fokát. Tetszik, hogy szakrális környezetbe emelted a verset. Nagyon jól el lehet a vers cselekményét is képzelni.
Üdv.: Szalai Mihály Emil
Ha nem tagolod versszakokra, akkor nem számít a szótagszám, és nem zavar. Egy rímekbe szedett, ritmusos szabadversnek tökéletes.
Egyébként valóban ilyen. Sikerült finom erotikába bújtatnod, ezt a "kínt". 🙂
Gratulálok a megvalósításhoz, kevesen tudnak visszafogottan írni a szeretkezésről, úgy, hogy az lírává váljon a sorokban, mint ahogy az is… 🙂
Szeretettel.
pipacs
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt jártatok és hogy véleményeztétek e pár sort. Annak pedig külön örülök, hogy tetszett is. 🙂
Minden jót és kellemes hétvégét kívánok!
Ralf.
Finoman erotikus versedhez gratulálok! Pipaccsal egyet értve, osztom a véleményét!
szeretettel-panka
Legtöbbször érzelmileg közelítenek a szerelemhez, pedig hát……
Igazából, ez a része sokkal nehezebben leírható, mert rengeteg a buktató, de te szépen megoldottad.
Köszönöm szépen nektek is! 🙂