Amikor nagyon hars a zöld,
tolakodik a bodza illata,
a nyárfavirág szöszmöszöl,
s lilul az óezüst levendula,
nyúlnék érted a messzibe,
de csak a fakó semmit markolom.
Tudom, hogy mindez már mese,
azért ujjam elidőz arcodon.
Vágyakozás
By szilkati
8 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Szép a képek sorolása, viszi az ember hangulatát, érzékeit. Ezt a versedet is az a melankólia hatja át, ami nálad gyakranfordul elő.
Örömmel olvastam, köszönöm az újabb élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Én köszönöm, hogy kora hajnalban időt szakítottál a versemre. majd legközelebb megpróbálok vidámabbat írni.
Szeretettel: Kati
Szia!
Szép képeket festettél a versedben, szomorkás hangulatú, reményt vesztett szerelmes sejlik fel belőle. Nagyon tetszik. üdv hundido
Szia hundido!
A tavasz egy kicsit mindig a vágyakozás, a várakozás ideje. de régi emlékeket is felidézhet. Köszönöm, hogy elolvastad. Üdv: Kati
Nagyon tetszett ez a vers. Szeretettel, szívvel gratulálok! Szép estét kívánok! Zsuzsa
Örülök, hogy itt jártál.
Szép estét neked is: Kati
Nagyon jó, nagyon szép. Üdvözlettel ÁE.
Köszönöm Emil. Örülök, hogy tetszett.
Üdv: Kati