Az első pillanat, amikor megláttalak
Végem lett, tudtam eljött a végzetem.
Veled alszom el, s Veled ébredek,
Tudom, hogy nem lehet,
Fáj amit érzek, mert nem teljesülhet.
Szeretnélek szeretni, de tudom nem lehet.
Szeretnélek csókolni, de tudom nem lehet.
Szeretném ölelni tested minden részét,
Szemedben elveszni, nevetve szeretni.
Simogatni forrón, míg a vágy hajt,
S nem hagyni abba kifulladásig.
Csókolni a szemed, s szád sarkát,
Mosolyogni látni, elűzni a szomorúság árnyát.
Kívánlak, érezni akarom tested testemen,
S együtt kiteljesedni a gyönyörben.
Szeretnélek szeretni, de sajnos nem lehet,
Eszem tudja ezt, de nehéz meggyőznöm a szívem,
Addig Veled álmodom, s Veled ébredek.
5 hozzászólás
Kedves Anonym,
úgy látom, új vagy az oldalon.
Szeretettel üdvözöllek, és kérlek, tegyél fel több verset, hogy megalapozottabb véleményt alkothassunk verseidről.
Barátsággal Irén
Kedves Irén, köszönöm a kedves fogadtatást. Igyekszem még néhány versem feltenni. Baráti üdvözlettel, anonym.
Kedves Anonym!
Nagyon elnyerte a tetszésemet a versed.
Vágyakozni egy elérhetetlen szerelem után…
Szép és fájdalmas egyszerre!
Várom a következőt! 🙂
Kdves Snonym!
Mintha találkoztunk volna, igaz, nem itt.
Versed csupa szerelem. Én is szeretnék Tőled többet olvasni.
Eme versed elnyerte tetszésemet.
Szeretettel: Kata
Kedves Anonym.Nagyon tetszett ,ez az alkotasod.Szivbol kivanok egy kellemes oszt[amely az indian nyar varazsat hozza el szamodra],hogy meg sok szep ilyen alkotasod szulethessen.Szeretettel,SANKASZKA,a messzi tavolbol…