Hogy szeretlek-e?
Nem tudom. Talán
Csak a vágy vonz:
Csalogatva fekszik tested
svédasztalán.
Talán jobb lenne,
ha nem vonszolna
hozzád egy láthatatlan
kötél, mintha végig nyakamra
kötve volna.
De önzésem lásd:
jobban féltem magam
tőled, mint magamtól
téged. Ér-e így is
valamit ócska szavam?
Bárcsak bizonyítanád,
hogy száz év múlva „veledugyanitt”!
de nem lehet, látod,
s a tudomány helyett más nem marad
csak hit.
Talán mégis valami
barátot kellene
néhány r a c i o n á l i s
oknál fogva magamhoz
láncolni, s élni vele.
Tudom, kéne,
de nem akarom!
Gyávaságom romján
győzelmi zászlóm lengetem,
s e győzelem:
hatalom.
4 hozzászólás
Szia!
Sejtem, mit érezhettél, mikor ezt írtad. A versekhez nem értek, így sajnos a 'szakmai' kommentárt mástól kell várnod. Az alkotásodról, pontosabban már a címéről, de amit végigolvastam, akkor már egyre felerősödve Péterfy Bori & The Love Band Ópium c. száma jutott eszembe…mert ott van egy ilyen sor: "A boldogság ágyra jár." De csak emiatt a sor miatt, mert tartalmában teljesen különböző a 2 mű. Ennyit az első benyomásról.
Nos, nagyon jól végigvezetett gondolatmenet egy csattanós zárással. A svédasztaltól a győzelmi zászlóig olvastatja magát a szöveg. Nagyon jók ezek a képeid, érzékletesen leírod velük ezt az érzést. S a racionális szó kiemelve! Okos!, jól ellentétbe állítva az egész verssel.
Grat. hozzá, örülök, hogy olvashattam.
Üdvözlettel: Niké:)
Úristen-de-hihetetlenül-jó. !!!
… sőt, 5X5, a harmadik versszak a legjobb, de az nagyon-nagyon…
Hm. Izgi. Érzelem és racionalitás egymás mellett – vagy ellen. S a hatalom? Ki vagy mi felett? Sok kérdést felvető, nem szokványos vers.
Gratula!
Poppy