mint visszér a lábban
tumor az agyban
ha nem fáj is ott van
olthatatlan vágyat
mint kabátot
levenni nem tudom
ha hurutom vagy
illatod nyelem
ha felköhögöm
ízed legyen nekem
bennem vagy általam
nem áltatom magam
te létezel: eszel iszol
a fogadat mosod
ha nem akarom
akkor is mosolyogsz
megbetegszel és vírusod
nem én vagyok
nem én vagyok benned…
(2004)
6 hozzászólás
Ez tőled új nekem. Mármint ez a József Attilásan naturalista kifejezésmód.
Ezt annak kellene érlelnie akinek szól. Ha jól tippelem/sejtem akkor nem fogja megérteni, de köszönni fogja. Szépen.
Üdv. I.B.I.
Ez a mármindenbentégedlátlak komplexus súlyosabb változata…nem akarlak megijeszteni, de gyógyíthatatlan…
köszönöm Nektek…
a vers 2004-es.
most ennél sokkal, de sokkal betegebb vagyok:)
a 2004-es kór súlyosbodott, vagy ez egy újabb vírus…igaz ez képzavar lenne… vagy mégse?… vírus, amint vírusként…de maga is..inkább nem folytatom
Az utolsó két sor mondja ki amit igazán érzel,amire az egész vers épül. Nagyon tetszett ez a vers, annyira emberi, tetszik hogy minden mozzanata a hétköznapi ember életét ábrázolja, de egy olyan érzés van mögötte, ami ritka és fájdalmas.Csodaszép alkotás!
Kedves Sajnosnem!
Nem egy hétköznapi szerelmes vers. Olyan, hasonlataid vannak mint az orvosoknak 🙂
Ági