Fáj az embernek, ha csalódik,
De legrosszabbul az esik,
Ha ez egy barát által történik.
Kit nevezünk barátunknak?
Aki ismer, szeret, s tisztel téged.
De pont ő teszi ezt veled?!
Majd elgondolkozol azon,
Mennyit is ért a barátságotok.
Elvárnánk a barátunktól,
Hogy feltétel nélkül elhiszi szavunk.
Vajon jól tettük-e,
Hogy bizalmunkba fogadtuk?
A harag gyorsan elmúlik,
De a megbocsátás már nehezünkre esik,
Vannak olyan esetek,
Melyekben ez lehetetlen.
Örökké ott marad egy tüske,
Szívünk mélyén elrejtve.
1 hozzászólás
Szia! A mondanivalója nagyon igaz, a barátokban való csalódás fáj a legeslegjobban, mert közel engedtük őket magunkhoz. A formát érdemes lenne néhol csiszolgatni. De azért tetszik!