Megcsillannak a tavak,
körötte sűrű, buja cserjék.
Azon tűnődnek, hogy a
szívem egy részét hogyan csenjék.
Csábítanak a tavak,
melyek türkizek, kristálytiszták.
S vén öles fák körötte,
átkarolják a búgó indák.
Magas hegyek, szurdokok,
néznek rám csipke csodás bércek.
Zubogó szilaj zuhatag,
vajon tudod, hogy most mit érzek?
Boldogságot, nyugalmat,
békét, csöndet és harmóniát.
Cirógató szelíd szélt,
s szépséges, tiszta melódiát.