Vakhitűn

Tudom, lehet cserélni vakhitet
a józan ész helyébe végül,
hiszen talán ma még az is lehet,
a talpnyalás ezüstre térül.

Simán vehetsz is érte telkeket
a Balcsi partot elcsatolva,
s ha eltakarja bősz tekinteted,
erőd a fákat is tarolja.

Ha rámutatsz a házra, hol lakom,
rohan reám a végrehajtó,
hamar tiéd az üzlet és vagyon,
a vakhited nem éri vétó.

Falón dagadsz a nincstelen nyakán,
valód akárha volna golyva,
lehet, pokolra küldenéd talán,
ha kulcsa már kezedbe’ volna.

De még ma ott az úr az ördög és
örül, figyel botor valódra,
ha vakhitedre jő a döbbenés,
a lelkedet mohón karolja.