Vakká tettél a jelenléteddel,
Vakká tettél a szemeddel,
Vakká tettél a csókoddal,
Vakká tettél a szavaddal,
Vakká tettél a hazugságoddal.
Szívemen mély sebet ejtettél,
Más kell neked, tudom,
Hiába tagadod.
Eddig minden szavadat elhittem
De már tudom, hogy csak játszottál velem
Áldozatod lettem, beléd szerettem.
Gyűlölnöm kellene téged,
De a szívem mélyén nem tudlak.
Mikor meglátlak,
Mindenről megfeledkezem
Csak rólad nem.
A hátam mögött biztosan kinevetsz,
A hátam mögött biztosan lenézel,
A hátam mögött biztosan más lánnyal vagy,
De én ezek ellenére mégis szeretlek,
Teljesen belehatoltál a szívembe,
Ahonnan nem tudtalak még mindig kitépni.
2 hozzászólás
Valahogy így van legtöbbször: a szerelem vakká teszi az embert, s onnan, ahogyan mondod, nem tud az ember könnyen kilépni. De ez a szerelem. Néha boldogság, sokszor fájdalom.
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Igen sajnos így van!:(
További szép napot!:)