Behunytad rég mind két szemed,
S már vakon dobog tovább szíved.
Vakon, s boldogtalanul, míg
Gazdag szíved megfakul.
Csukva tartod mind két szemed,
S vakon dobog tovább szíved,
Gazdagon, de bezárva, így
Mély homályba taszítva,
Megtört szíved sebzetten él,
Bezárt lelked kitörni fél,
Ködbe burkolt ragyogás, amit
Nem láthat már senki más.