Ezer éve tán, vagy még régebben volt,
a vízparton lágyan halk muzsika szólt,
felettünk víz, alattunk csillagok,
vagy talán fordítva volt,
mert a hold épp szerelemről dalolt…
Csak ketten voltunk, mást nem érzékeltünk
mi voltunk a Minden, s az egész világ bennünk…
sziklák, köves partok úsztak el mellettünk,
így, vagy talán fordítva volt,
mert a hold épp szerelemről dalolt…
Messzi lett a közel, közeli a távol
– azóta is így van, lehetünk akárhol -,
s a fény végén már az alagút is látszott,
valahogy így, vagy talán fordítva volt,
mert a hold épp szerelemről dalolt…
17 hozzászólás
Kedves András!
A távolság közelebb hozhat bármikor.
Szeretettel:Selanne
András, ezt nagyon megcsípted!
Gratulálok! Wolf.
Olyan ez a vers, mint egy gyönyörű dal… álmodozásra késztet 🙂
András!
Iszonyatosan szép!
Gimesi
Kedves András!
Ha ezt egy kottalapra írtad volna, most egy gyönyörű dal szólna.
Igazán szép, tetszett.
Üdv: József
Szia!
Ez a szép vers szerintem is egy dal. Méghozzá csoda jó! 🙂
Gratulálok: Gy.
köszönöm, kedves Selanne
köszi, Wolf
barackvirág:)
köszönöm
köszi, Gimesi
örülök, hogy tetszett, József
köszi, Gyömbér 🙂
Nagyon klassz kis vers, balatoni esték jutottak róla eszembe. 🙂
nekem is:)
köszi pocahontas
Lehet, hogy ilyen a szerelem, nem érdekli, mi is van körülötte. Szerintem épp ezt jól érzékelteti versed a valóság kifordítom-befordításával:-)) Gratulálok, Sonly:-)
örülök, hogy tetszett, kedves Sonly
köszönöm
Gyönyörű a zeneisége, gratulálok!
Poppy