kénfüstöt okád a tavasz,
megszeppent madarak gubbasztanak
reményvesztett ágakon,
s ha mégis némelyik dalra fakad,
tankok dübörgése nyomja el
bátortalan énekét.
Bombák nagytakarítanak.
Ablakot tisztítani
nem kell,
széthullanak
a szennyes üvegszilánkok,
romba dőlt házak pora mar szemet,
s míg csüggedten vánszorog,
kormos könnyeket sír
férfi, asszony, gyerek.
Ártatlanok vérét issza a föld.
A mohó Homo sapiens
nem tanul.
Mindent akar,
végül semmije nem marad,
csak
fojtogató félelem,
pusztulás, kín, gyötrelem,
és jogtalan sarcot szed –
emberéleten.
Hiába lopakodik a tavasz,
füstös romok alá kényszerül.
Nem vigasztal,
mert
nem látja meg,
aki él,
s már nem láthatja,
aki hal.
28 hozzászólás
Szia Kankalin! Nagyon jó vers! Írni kell róla! Miért van mindez? Mennyiben hibás a "mohó" ember, illetve az emberi mohóság, hatalomvágy? Miért vannak háborúk? Tudjuk. Létező valóság a fegyverlobbi , melynek az az érdeke, h háborúk legyenek szerte a világban, hol itt, hol ott. E mögött pedig a nemzetközi nagytőke áll. "Ő" adja a pénzt a bővített újratermelésre. Így működik a világ. Ebben élünk. A költészet itt csak dadogni tud..: Szeretettel üdvözöllek: én(
Szia "én"!
Szándékom szerint úgy írtam meg, hogy ne csak a mostani helyzetre, hanem minden háborús állapotra egyetemes legyen. Természetesen a jelenlegi robbantotta ki belőlem ezt a verset, mert – mint sokan mások – képtelen vagyok napirendre térni felette. Nagyon mélyen élem, hát még azok, akik saját bőrükön tapasztalják. A miértekre csak következtetni tudunk, viszont van egy nagy igazság, melyet George Bernard Show fogalmazott meg.
„A háború olyan állapot, amelyben az emberek egymásra lőnek, olyanokra, akik nem ismerik egymást, olyan emberek parancsára, akik jól ismerik egymást, de nem lőnek egymásra."
Csak reménykedni lehet, hogy mielőbb vége lesz, minél kevesebb áldozattal.
Köszönöm, hogy csatlakoztál gondolataiddal!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Fájdalmasan megrázó képeiddel telített aktualitás….
Elismeréssel: pusztai
Szia pusztai!
Az előző válaszomban jeleztem, hogy igyekeztem minden háborús helyzetre érvényesíteni, de az utóbbi megrázó közelsége adta az indíttatást, mert emellett nem lehet szó nélkül elmenni.
Minden érző embert megvisel, megráz ártatlan emberek (férfiak, asszonyok, gyerekek) szenvedése.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Fájdalmasan szép, megrendítő verset alkottál. Már olvastam, és akkor is azt éreztem, hogy ez egy remek sorskép lett. Nekem, kicsit még film szerű is. Az első versszakot a narrátor mondja, utána a többbi alatt a táj, a rombolás helyszíne…szóval csodálatos. Most ez a kedvencem tőled! Üdv hundido
Szia hundido!
Annyira megrendültem, hogy napok óta képtelen vagyok másra gondolni, és ez mázsás súllyal nehezedik rám.
Talán azért érzed filmnek, mert a történelem több évtizedes tanítása során közelebb kerültek hozzám a háborús események, mint azokhoz, akik elbeszélés alapján hallották, szemelvényeket olvastak, vagy részleteket láttak a világ különböző háborúiból.
Folyamatosan kutattam, hogy az órákon hitelesen szemléltessek, ezzel is felhívva a figyelmet a borzalmakra, hogy ne forduljon elő se kicsiben, se nagyban. Hátborzongató felvételekhez jutottam.
Szomorú és félelmetes, hogy ilyenekről kell írni napjainkban, amikor annyi szépségről is lehetne, de ezeket felülírják a történések.
Örülök, hogy fájdalmas tartalma ellenére tetszik ez a versem.
Köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Írásod tükrözi a hideg valóságot!
"Virágillat helyett
kénfüstöt okád a tavasz,"…mennyire igaz!
"jogtalan sarcot szed –
emberéleten"…a hatalomvágy,az önzés,a mohóság!
Idéztelek,mert nehéz lenne jobban,reálisabban
kifejezni ezt a megrázó valóságot!
Egy remek vers a mai helyzetröl,a szinte kilátástalan
helyzetröl…helyzetünkröl!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Remeg a gyomrom, amikor belegondolok, hogy mit élnek át a szerencsétlenek, akik saját bőrükön tapasztalják, elhagyni kényszerülnek otthonukat, elveszítik hozzátartozóikat, és nincs előttük semmiféle biztos talaj, perspektíva.
Mindenféle háborút ellenzek, elítélem az erőszakot. A kénfüst helyett békeillatot szeretnék – mindenkinek.
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Hiába tavaszodik szépen, ha háború dúl… S nem csupán kint, hanem belül, a szívekben is… Tetszik a versed! Köszönöm az élményt!
Szeretettel: gleam
Szia gleam!
Minden belül zajlik, onnan indul. A tavaszt csak akkor érezzük igazinak, ha bennünk is virágot bont. Sajnos az idei nagyon rosszul kezdődik. Bizakodom, hogy mielőbb lesz virágillatú kikelet.
Köszönöm, hogy megálltál a versemnél néhány gondolat erejéig!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Megrendítő a versed, ahogyan az ihletadó szituáció is. Én sem tudok napirendre térni felette, pedig magam is átéltem egyszer, talán éppen azért.
"Virágillat helyett
kénfüstöt okád a tavasz…" – Igen, ez a tavasz ezt hozta nekünk, az előző kettő a pandémiát… Mi jöhet még?
Ölellek szeretettel,
Ida
Szia Ida!
Azt hiszem, mindannyian értetlenül állunk és azt kívánjuk, hogy mielőbb béke legyen.
Az utóbbi három tavasz valóban nem azt hozta, amit vártunk tőle.
Annak viszont nagyon örülök, hogy hosszú idő után visszatértél. Hiányoztál a Napvilágról. 🙂
Köszönöm, hogy megtiszteltél véleményeddel.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ismét nagyon tetszik a formavilág, szabad, bár ez is egy keret.
🙂
És ez a tavasz…, úgy néz ki, hogy manapság ilyen tavaszaink vannak: a megújulást nem tudjuk elkerülni.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Szabadon jött, bár vannak benne kötöttségek, mert azok már hozzám tartoznak. Az ilyen versekben is "hozom a formám", hogy egy kicsit kilógjak a sorból vagy tucatból, és megmaradjanak az elveim.
A megújulásban hiszek, szükség is van rá, de nem mindegy, mekkora árat fizetünk érte. Sajnos az utóbbi években túlságosan nagyot: nem volt elég a küzdelem a vírus ellen, még meg kellett spékelni.
Azért bízom benne, hogy a megújulás pozitív értelmezésben is bekövetkezik.
Köszönöm, hogy gondolatokat hagytál itt.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
"A mohó Homo sapiens
nem tanul.
Mindent akar,
végül semmije nem marad"
Nem tudom felfogni, hogy létezhet, hogy van, akinek a szíve nem indul meg ennyi élet értelmetlen szenvedésén. Sőt. Megy tovább előre, átgázolva mindenen.
Köszönöm a megrázó képeket. Bár tanulnánk végre belőle.
Szeretettel,
Anna
Szia Anna!
Sajnos nem mindenkinek jutott érző szív, sokan csak másokon átgázolva tudnak érvényesülni. Mindig voltak és lesznek ilyenek kicsiben és nagyban. A mohóság (ez enyhe kifejezés) ártatlanokat taszít nyomorba, küld halálba. Így van ez, amióta világ a világ, ám fel kell nyitni a szemeket, hogy minél többen lássanak és érezzenek. Biztos akadnak olyanok is, akik tanulnak belőle, de még nincsenek elegen a nagy változásokhoz.
Valóban felfoghatatlan, ami történik. Megrázó és elítélendő.
Köszönöm, hogy csatlakoztál hozzám gondolataiddal.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin,
itt sem, újra olvasva sem tudok mást írni: Őrült súlyok ezek, a keserűség minden pillanatban ott van. Elgondolkodtató vers, nem ad, hogyan is tehetné, megoldást. Nehéz a szívem.
Köszönöm, hogy olvashattam
aLéb
Szia aLéb!
Bárcsak lehetett volna valami feloldást írni a végére!
Mindenkit lenyom ez a helyzet, akinek van szíve, értetlenül áll az események előtt, és képes belegondolni. Felfoghatatlan, hogy ennyire elaljasult az ember. Erre nincsenek is szavak.
Hatalmas súly ez, amikor egyébként is akad baj bőven. Egyre nehezebbek a terhek. Semmi jó nem jut eszembe, és ez rémisztő.
Köszönöm, hogy itt is velem tartottál.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
A "valahol" most nagyon itt van a szomszédunkban, csak közelebb ne jöjjön, mert akkor nem mondhatja senki, hogy csak a mi fiaink ne. Az a szomorú, hogy nem a háború kirobbantói és haszonélvezői halnak meg, hanem a hazájukat védők, a másik oldalról meg a szerencsétlen, fiatal sorkatonák, akik azt sem tudták, milyen pokolba dobták be őket. Megdöbbentett, amikor láttam a mozgó hamvasztót. Az anya otthon csak egy marék port kap vissza a gyereke helyett vagy még azt sem. És akkor az ember fülében cseng több vezető mondata:nekünk az emberélet a legfontosabb. Fontos a versed, egy kiáltás. Jó lenne, ha sokan meghallanák.
Szeretettel: Kati
Szia Kati!
Mindenkinek joga van az élethez, mégis mások döntenek emberi sorsok felett. Mindenféle háború, értelmetlen vérontás elítélendő.
Rengeteg példa, tanulság van a világtörténelemben, de nem élnek vele, szemellenzővel járnak.
Valóban segélykiáltás ez a versem, hogy van választás: virágillat vagy kénfüst (élet vagy halál). Az ártatlan áldozatoknak ebben nincs szavazati joguk. Ki ne akarná közülük az elsőt?
A XXI. század borzalmait éljük. Én is szeretném, hogy sok helyre eljusson ez a versem, meg is próbáltam osztogatni. Nem tudok másra gondolni, mint a háború kísértetére, tehetetlenül.
A cím szándékosan egyetemes. Bár a tartalom a jelenlegi állapotokról szól, más helyszínekre is vonatkoztatható – múltban, jelenben, jövőben.
Egyébként az kegyetlenül fáj, hogy sokan figyelmen kívül hagyják ezeket a történéseket, mintha minden rendjén lenne.
Köszönöm, hogy csatlakoztál, és véleményeddel megerősítettél.
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Sokan sokmindent elmondtak már itt a versed alatt, nem szaporítanám. Magam is a híradásokon csüggök; azon kapom magam, hogy újra benézek a hírportálra, aztán ismét. Megvalósult rémálom. Ahogy írod, a tavasz eközben szinte láthatatlanná vált.
Laca ⚘
Szia Laca!
Nekem is lassan elfogynak a szavaim. Jó lenne a tavaszról írni valami szépet, de valóban láthatatlanná válik ebben a helyzetben.
Csak a bizakodás marad, hogy mielőbb lesz kikelet, napsütés, madárcsicsergés, és helyreáll a rend. Persze akkor sem feledhető, ami történt, szellemként lebeg felettünk a háború réme.
A romokat el lehet takarítani, a házak újra felépülhetnek, de az életeket már senki nem adhatja vissza.
Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Versed a legszomorúbb valóságot tükrözi, mely történhet, s
történik jelen korunkban könyörtelen fájdalomként szántva
emberi érző szíveinkben, kik szemlélői vagyunk mindezen
történéseknek melyek zajlanak e világ színterén.
Persze ez most mégjobban fáj, mert színte a szemünk előtt
történik a híradások nyomán, s földrajzilag közelünkben
gyötör e hiábavalóságos könyörtelenség, kínok gyötrelmein.
Nagyon fáj, minden értelmes érző szívű embernek az egész világ
helyzete, mert a Szentírás szerint: "Tudjuk, hogy Istentől származunk,
de az egész világ a gonosz hatalmában van" /1János 5:19/
S most e végidőben e gonoszság egyre fog örjítő módon fokozódni.
Mely elfog vezetni az emberiség valaha átélt legnagyobb nyomorúságához.
Persze ezt sokan nem tartják valósnak, megfontolandónak.
Folyt…
Folyt…
Pedig minden épeszű ember látja, minden hová tart, úgy
általában. Dörgedelmes emberi szavak igyekeztek mindig
is a történelemben vezetővé válni úgymond "nagy emberek"
szájából.
De a világ hová jutott!?
Ember embernek lett farkasmód az ellensége! Egyre csak
űzi az emberiséget a hiábavalóság könyörtelen csapodár
szelleme. S mindez a szellem ott van mindenhol, ha akarjuk
ha nem, betölt a földet könyörtelenségbe taszítva az oktalanokat,
kik nem tudnak különbséget tenni igazság és hazugság között,
sötétség és világosság között, jobb és bal kezük között stb…….!
Ezért vannak az egyéni emberi tragédiák, s családiak, s
Pl: munkahelyiek stb… Pl: a háborúk tömkelegei!
Az értelem igazságért kiállt, de az élet ezen alapigazságát meg
kell ismerni mélységében, nem félve attól ki mit szól, mert e világ
elmúlása közel!
Folyt…
Folyt…
Kedves Kankalin!
Te oly mély érzésű ember vagy, ki ily érzésekkel és
értelemmel bíró műveket tudsz szíved nemes késztetése
által írni!
S talán kik írunk mind érzékeny lelkivilágúak vagyunk épp
ezen érzékenységünk kell késztessen bennünket arra, hogy
keressük mélységét a élet NAGYBETŰS IGAZSÁGÁNAK.
Már sok idő nincs, kezd esni az eső, be kell mennünk
a bárkába, ha nem akarunk úgy járni mint Noé napjainak
emberisége, kik nemtörődésük miatt 8 ember kivételével
mind odavesztek a földön. Ma a helyzet hasonló!
Köszönöm érzékenyen érintő művedet!
Kívánjuk Gabikával, hogy vigyázz magadra, s légy erős!
Szeretettel gondolunk Rád!
Zoltán Kaposvárról
Szia Zoltán!
Ez egy olyan helyzet, amikor megdermed az ember, lassan elfogynak a szavak. Csak bizakodni lehet, hogy vége lesz és végre béke, de már semmi nem lehet olyan, mint előtte. Súlyos nyomok maradnak és pótolhatatlan veszteségek.
Nehéz szívvel írtam ezt a verset. Beleképzeltem magam az események közepébe, de minden képzeletet felülmúl, ha valaki saját bőrén tapasztalja.
Sok háború volt már a világtörténelemben, tanulságokat is levontak ezekből, mégse jó célra használják ezeket az ismereteket. Az ember ember ellen fordul tettekkel és szavakkal is.
Köszönöm, hogy ilyen részletesen kifejtetted a gondolataidat. Megtisztelő, hogy ennyit foglalkoztál a versemmel és üzenetével.
Én is minden jót kívánok nektek!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Csodaszép, mély, valós és szomorú versed szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa!
Minél több idő telik el, annál megrázóbb, megdöbbentőbb. 🙁
Bárcsak mielőbb béke lenne!
Köszönöm, hogy velem tartottál.
Én is minden jót kívánok neked!
Szeretettel: Kankalin