VALAHOL (Rögtönzések)

Valahol, túl a tengeren,
nincs súly a fáradt lelkeken,
elnyelte mind a néma óceán,
ott csillog az a mélység halraján.

RÉGEN VOLTAM KATONA

Régen voltam katona,
tanítottak harcokra,
volt sokféle fegyverem,
nem kérdezték: szeretem?

Régen voltam katona,
parancsoltak én nekem,
katonadal, s nem sláger
lehetett az énekem.

Régen voltam katona,
leszereltem egyszer én,
obsitot kaptam vénen,
azt is bizony, régen én!

SZAKÁLL

Nekem is van szakállam,
persze csak pár napban,
amikor a borotvám
kicsorbul váratlan.

De mivel gyorsan nő,
mire lesz új pengém,
szakállamra lépek
az utamon menvén.

Persze én nem vagyok
okosabb, vagy szentebb,
és azt sem mondhatom,
hogy a szakállas szebb!

SZAKÁLLAS GÉNIUSZOK

A vallási szenteknek
legtöbbje szakállas,
ráadásul nem jól nyírt,
hanem bogas-ágas.

Hosszú, loncsos szakállú,
vén emberek képen,
manapság ez nem divat,
értetlenül nézem…

Mintha az lenne a lényeg,
hogy leng a szakálla,
kevés oly szent született,
kinek csupasz álla…

Még a tisztelt Buddha is,
aszkéta korában
nagy szakállal látható,
tettei sorában…

Aztán ott volt Marx, Engels,
Lenin hármas képünk,
bár nem voltak szentek ők,
szakálluk volt nékük…

EBVERS

Eb vagy kutya egyre megy,
hiába ugat az eb,
aki gazdag, nagy kutya,
lehull róla a ruha.
Lám a király meztelen,
nem a bolond esztelen,
kell egy hordó, öt akó,
ugye, eb ura fakó?
Kutyavilág lesz mára,
jutnak ebek sorsára,
miszlikbe aprítva,
futnak el vonyítva,
mert ebül szerzett vagyon
ebül vész el nagyon,
kutyatermészetű
pincsi termetű,
de bernáthegyi képű
egyedek,
felfordul a begyetek!

NEM TUDOM

Az élet egy naptár,
lapjai megszámlálva,
a világ kaptár,
úgy fekszem a párnámra,
lehet nem ébredek,
vagy tovább élhetek?
Utolsó napom jő,
vagy vár száz új esztendő?

ILYEN A VILÁG

Ilyen ez a világ,
szeretik a piát,
ha jön a Szilveszter,
megiszom ezegyszer.

Nem teszek én ilyet
máskor, nem kell mámor,
csak ha a sör hideg,
lecsúszik vagy három…

Vagy ha az óbor jó,
a forralt bor forró,
a vodka jó tiszta,
Albert azt megissza.

KIJEVI HÍR

Itt ez a tér,
folyik a vér,
most folyik nem majdan,
a tér neve Majdan.

ROPOG

Ropog a csontom,
ropog a fegyver,
van aki lelő,
van aki megver…
Tanulok ebből,
s idővel nyerek,
jajgatni fognak
az ellenfelek!
Törik a csontjuk,
sántul a lábuk
az én szememben
erőtlen bábuk!