Éj volt setét, néma este,
álmát csak a hold kereste.
Furcsa léptem messze száll…
messze jár…
Éjbe tűntem szótlan, halkan,
elbújtam egy szürke falban.
Valaki most egyre vár…
egyre vár…
Tudtam jól, hogy Ő az… ottan,
engem kutat csalódottan.
S oh a kétség jeges-ár…
egyre vár…
Valaki vár…
By pityu
8 hozzászólás
Kedves Pityu!
Olyan misztikus hangulata van versednek, de ennek ellenére tetszik…
Gratulálok! Lyza
Köszönöm szépen kedves Lyza!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu!
Nagyon kedves dallama van a versednek. Az éj különös mítosza lengi át.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Köszönöm szépen kedves oroszlán!
Üdv:Pityu
Kedves Pityu! Nagyon tetszett a versed ritmusa és a téma is, na meg a megfogalmazás! 🙂 Remélem máskor is látlak itt az oldalon!
Szeretettel: Evelyn
Kedves Evelyn!Köszönöm szépen!Örülök ,hogy tetszett 🙂
Szeretettel:Pityu
Kedves Pityu!
Szívesen olvastam volna még tovább is. Szerettem volna megfejteni a rejtélyt, mi soraidból kitűnik, melyről azt hittem, csak az éj leple teszi azzá. De ez így tökéletes! Hisz hiába jönne a hajnal, a titkot ő sem fedné fel.
Nagyon tetszik.
Szeretettel:
Anck-Su-Namun
Kedves Anck-Su-Namun!
Köszönöm , hogy újra ellátogattál hozzám (lassan valami törzsolvasói kedvezményt kell adni 😀 )! A 2 elhagyott versszakból se derült volna ki olyan eget rengető dolog, és én is teljesnek érzem így 🙂
Örülök hogy tetszett!
Szeretettel: Pityu