ó, mogyoró jáspis!
ó, aranykék tavasz!
fonj tüdőmbe illatodból
félmosolynyi rögöt,
hogy emlékezzek
jajszóvá borzolt
lágy-csöndes napokra.
(csak utoljára.)
… s aztán
végképp elnémulok.
(majd elmegyek,
hová sírni járnak a hegyek,
és tóvá fonnyadnak
szomorú záporok.)
2 hozzászólás
szia kedves Paris!
a versed tetszik…a képek, a tagolás, minden…
és tudom, hogy az már nem része a versnek, de amit megjegyzésbe írtál az nálam teljesen lecsapta az egyébként szerintem nagyszerű versedet…
Toncsi
szia kedves Paris!
a versed tetszik…a képek, a tagolás, minden…
és tudom, hogy az már nem része a versnek, de amit megjegyzésbe írtál az nálam teljesen lecsapta az egyébként szerintem nagyszerű versedet…
Toncsi