Vála(s)sz!

Mit ér a kar, ha földre hull
a gőg előtt hunyászkodón,
ha térdepelve félsz alul,
mikor reád dörögve szól?

Mit ér a száj, ha megremeg
a véleményt kimondani,
ha éle torkodon rekedt
csomó, suták a hangjai?

Mit ér az ész, ha bágyatag
keresni arra érveket,
miként derítsd világodat,
miként legyen megint tied?

Mit ér a lelkiismeret,
ha mélyen eltakarva ül,
ha új utakra nem vezet,
csupán sajogva mar belül?

Mit ér az én, ha más szava
mutatja, mit tehetsz ma meg?
Ha mást akarsz, ma csapj oda,
ne csak megalkuvón remegj!