Készítettem csipke koszorút.
Ne lásson be senki
Csak a fény szűrődjön át,
A cseppkövek épüljenek tovább
S a felszálló pára ködje jelezze
Egy lélek omlik össze odabenn.
Kertjét színes tavirózsák díszítik
Még hamvadó létem éltetik,
Arany halak simogatják,
Lágy ringató mozgással
Csókot lehelnek rá százat
Ők, s a tavirózsák.
Ha majd a cseppkő koszorúm
Élő virág váltja fel,
A sírás helyet
Sírt ás
Egy fekete ruhás,
Cseppkő helyett sírkő ad jelt,
Ő
Nem élt
Csak létezett
2 hozzászólás
Szép a könny-csepkő-sírkő alakítás.különben elég borongós vers.Letöri az olvasót.
Kedves gyogyo!
Köszönöm szépenhogy hogy megosztottad velem az olvasásod élményét.
és azelismerésedet.
Még jó hogy ezt olvastad előbb, és a másik vers enyhített szomorkás hangultodon.
Szeretettel. marica