Szeretlek,
mert fogod a kezem
Szeretlek,
mert el nem hagysz sohasem.
Mellettem vagy mindíg
Veled öröm a bánat is,
Ne haragudj rám, hogy
olyan vagyok, mint egy rózsatövis.
Velem vagy mindíg,
most is, mikor e sorokat írom,
Egymás alatt lesz rávésve
Nevünk a síron.
10 hozzászólás
Kedves Zsolt!
Az utolsó négy sorod gyönyörű, önmagában is megállna. Egyébként az egész vers szép. Gratulálok!
Szia Zsolt! Egyetértek Colhicummal, igaza van! Mást nem is nagyon tudnék hozzátenni, gyönyörű vers!
üdv.: Dorina
Kedves Colhicum és Doreen!
Nagyon szépen köszönöm kedves hozzászólásaitokat!
Üdvözlettel,
Zsolt
Kedves Zsolt gyönyörű vallomásod könnyeket csalt szememben. Nagyon szépet alkottál, gratulálok.
Kedves Györgyi!
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel,
Zsolt
A rózsatövis általában egy száron van, a száron pedig ott a rózsa is:))
Nagyon tetszett a versed:)
Igen, ilyen egy igazi vallomás, sokan tanulhatnának tőled.
Hanga
Köszönöm a figyelmedet Kedves Hanga!Öröm számomra,hogy itt jártál!
Nagyon-nagyon szép vallomás!
Köszönöm Kedves Dóra!