zajában
sivatagok vad viharában
a vágtató
nagyvilágban
mindegy hol, s merre jársz
hangod és illatod köröttem leng
szerelmed közelebb hozza a tavaszt
rügyeket varázsol elhalt ágaimra
lombot eresztek és virágom sarjad
gyümölcsöt hoz éltető léted
még ha
gyenge
törzsem
meg is
remeg
ha arra
gondolok
hogy
örökké
a tiéd
leszek
6 hozzászólás
Kedves Jodie!
Boldog lehet az az ember, aki ilyen érzéseket tud valakinél kiváltani, de azt hiszem, még boldogabb az, aki ilyent le tud irni. gratulálok, szép, a formája, mint ahogy én kaptam nem régiben egy megjegyzést: Rendbontó, de originál.
Üdv. Toni
Kedves Jodie!
Nagyon tetszett a versed : ) Egy kicsit engem is megtalált a tavasz ezáltal! Gyönyörű befejezés! Gratulálok!
Üdv: Enikő
Kedves Jodie!
Mint mindig csodálatos!! Csak gratulálni tudok hozzá.
Üdv: Mishu
Valóban csodálatosak a képek és a hozzájuk kapcsolt érzelmek.
Ennél szebb vallomást nem kaphat ember.
Gratulálok,
Üdv.:tamás
Sziasztok,
köszönöm, hogy itt jártatok, de főleg azt, hogy nem hagytátok el szó nélkül az adatlapomat 🙂
Jó érzés a hozzászólásaitokat olvasni, igazán örülök, hogy tetszett 🙂
Köszönettel, Jodie
Kedves Jodie,
A világ legboldogabb emberévé tehettél valakit ezekkel a sorokkal, és bármit hoz is a jövő biztos hogy örökre beírtad magad a lelkébe vastag piros betűkkel.
🙂
Kézcsók,