Vallomás

Arra gondolok,
mikor fogod a kezem,
hogy te vagy a legdrágább,
az életem, a mindenem.
Te vagy, aki vigasztal,
ha szomorú a szívem,
Te vagy nekem a legszebb,
az egyetlen kincsem.

Segítesz, ha bajban vagyok,
meghallgatod gondjaim,
lesed várod kívánságom
s teljesíted vágyaim.

Te vagy, kihez hozzábújok,
ha áthűt a hidegség,
Te vagy az én kis kemencém,
melyben átölel a melegség.

Rád vágyom, ha nem vagy velem,
ha nem láthatlak, hiányzol nagyon.
Félek, mikor nem fogod a kezem,
félek egyedül lenni nagyon.

Arra gondolok,
mikor fogod a kezem,
hogy örökké fogom,
s már el nem engedem sosem.
Te vagy az életem,
akire mindig vágytam.
Oly sokáig kerestelek,
de most és mindörökre
Rád találtam.