Gondolataim szárnyán feléd tartok,
repülök.
Mért nem vagy velem? – azon gondolkodom,
itt ülök.
Itt ülök lelkem viharában félve,
rettegek.
Néhány napja mint tőr a szívbe
érkezett,
érkeztek szavak, s ezek belevéstek
elmémbe
szörnyű gondolatokat, kételyeket
oly mélyre.
Néhány hónapja, biztosan tudom,
elmondták,
szíved még másé volt, az ő rabja volt,
vagy nem, tán?
Még az én szívem is másért dobogott,
vak voltam.
Szemem nézett, de nem látott meg téged,
nem akart.
Félek, hogy késő, későn kezdtem látni,
nincs remény,
szólni neked nem merek, történjen már valami,
szeretlek én.
5 hozzászólás
Szép. Tetszik, mert nem szokványos és jók a rímek. Gratulálok: Colhicum
Valóban, nagyon érdekes a felépítése. Örülök, hogy olvashattam tőled.
Nem szokványos talán ez az egyetlen erőssége, amúgy nem tetszett a témán belül nekem nem volt semmi eredeti megjelenésed.
Üdv
Szia!
Üdvözlet a klubban!
A versedről:
A rímek kicsit erőltetettnek hangzanak, a téma népszerű, a vers nagyon őszinte és tiszta kételyekkel teli vallomás. A vers formája nagyon izgalmas!
Mindent összevetve szerintem kicsit több vers után születik meg az igazi stílusod, bár látom ez sem mai vers, mégis úgy gondolom többet kéne írnod! És mindíg próbálj ki valami újjat!
Sok sikert sok verset !
Üdv.: Janka
Szió!
Köszönöm az üdvözletet és az építő kritikát! Ezen versem óta már írtam közel százat, remélem fejlődtem is 🙂 Igazad van, én is mindig keresem az új formákat, stílust.
Üdv