Ha veled vagyok, folyton csak nézlek,
Had ne mondjam még el mit érzek!
Ha nem vagyok veled, folyton rád gondolok,
S percként telnek el a hetek és a hónapok.
Veled álmodom, téged kereslek,
El kell végre mondjam, hogy szeretlek!
Vallomás
By Fiobacci
2 hozzászólás
Szia!
Van valami a verseidben, ami megfogott, de nehéz lenne elmondani mi is az.Ez a versed kifejezetten közel áll hozzám,mert egy olyan érzést fogalmazol meg,-szerintem nagyon találóan-ami most engem is minden nap magával ránt. Főleg igaz ez a második sorodra…Az az egy kérdésem lenne,hogy ez a saját jelenlegi érzéseidből fakad vagy csak ennyire jól meg tudtad fogni ezt a hangulatot.Remélem nem vagyok túl tolakodó és sok hasonlóan jó művedet fogod még felrakni erre az oldalra.
Hopp, ez most egy kicsit megkésett válasz… Mintha annyit kellene írnom… Pedig nem… Csak ez így kimaradt… De most pótlok, persze már biztos nem aktuális, de akkor is…
Azt kérdezted, hogy a jelenlegi (akkori) érzelmeimből fakadt-e? Is-is. Meg is fogtam, de igazából ezt az előtt nap írtam, hogy megismerkedtem azzal a lánnyal akiről azt hittem ő a nagy Ő. Ez kb. ide s tova másfél, két éve történt… Tudod mi a fura? Viszont az írása előtti napon megismertem egy másik lányt, akivel egészen négy hónappal ezelőttig elválaszthatatlan barátok voltunk… Azóta nagyon boldog és harmónikus párkapcsolatban élek vele… És, hogy kinek szól? Valószínüleg neki… Bár abban biztos vagyok, hogy mikor írtam nem éreztem semmi ilyet iránta… Ez az élet…
Na jól elfecserésztem magammal… Remélem nem untattalak túl sokáig…