Akárki vagyok, nékem
nem lett kenyerem az ének.
Talán gurulnék más elébe
almaként, de mindig ott
motoszkál a mag körül a féreg.
Karom szorosra zárva,
öleljen, öljön, aki csak teheti.
Mindkettő az érintés csodája,
s én megköszönöm majd neki.
Apám-anyám alig volt,
kezüket nem fogtam soha.
Most forró szurok csorog
szememből, ki hitt bennem,
az szörnyen ostoba.
Szászerka hajamba százszor
is beakadt az öreg fa ága,
s régmúlt regék vénembere
botjával intett: Sose nézz hátra!
Mint elbitangolt kutya
keresem az ismerős szagokat,
hogy hazára találjak végre,
hol felébe törik a kenyeret,
hogy másnak is jusson ebédre.
Most hó esik, mert itt a tél,
s a dolgoknak rendje van.
Én öreg leszek, és bölcs leszek,
és fegyelmezem talán magam.
8 hozzászólás
Kedves Kati!
Meghatóan öszinte sorok!
öleljen, öljön, aki csak teheti.
Mindkettő az érintés csodája,
s én megköszönöm majd neki.
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Szerintem ez a legjobb versed.Kiemeltem belőle pár sort ami különösen tetszett.Szerintem ez egy igazi sorskép.
Olyan, mint egy idősödő asszony élettapasztalata.Nekem ezért tetszik.
keresem az ismerős szagokat,
hogy hazára találjak végre,
hol felébe törik a kenyeret,
hogy másnak is jusson ebédre.
Most hó esik, mert itt a tél,
s a dolgoknak rendje van.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Örülök, hogy tetszett a vers. Valóban van benne egyfajta összegzésszerű.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Bölcs gondolataid elgondokoztattak…
Remek sorok!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Azt hiszem, ebben nincs semmi szerepjátszás. Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Az eredetit még nem olvastam, de a tiéd nagyon tetszik, mert életszagú.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Érdemes elolvasni az eredetit. Örülök, hogy tetszett az enyém.
Szeretettel: Kati