Mily meg nem értés, evés, ivás,
harcias tülekedés, könyöklés,
miféle idegen érzés, nyelés, hibás
önámítás, öntörvényűség,
milyen fertőzés, beférkőzés, libás
totyogás, és semmitmondás
feszül, s ezeken kívül
semmi más, talán család,
barát, ismerős, szomszéd?
Idegenné teszed magad,
s a napi falat sem esik jól,
és talán tudod is jól, valami más kell,
valami magadon kívüli,
valami, mely nem egódat erősíti, szüli,
hanem téged, szépséged…
S te felállsz ekkor,
végre szabadon veszed a levegőt,
a szabadság erőt és életet ad,
hisz te magad is az vagy,
nem ámítod tovább magad,
élsz így, élsz rendben,
a fejedben, szívedben öröm gyúl,
s majd kinyúlsz, a halál elér,
de mit itt tenni, lenni születtél,
elvégezted.
2 hozzászólás
A mondanivaló, a belső rímek, a ritmus, mind így együtt egységes egészet alkotnak, egy átélt, szép verset!
Örülök, hogy olvastad.